A finomságok mögött nem más áll, mint egy svájci mestercukrász, a „megmagyarosult” Gerbaud Emil. Igen, az a Gerbaud, akinek a nevét a ma már messze földön híres cukrászda viseli Budapesten, a Vörösmarty téren. Na de hogy került ő egy magyar cukrászdába?
Az 1854-ben Svájcban született cukrász tehetségét már fiatalkorában elismerték, a leghíresebb francia cukrászüzletek is meghívták vendégcukrásznak. Ekkor már Budapesten is virágzott az akkori Gizella téren Kugler Henrik cukrászdája, ahol számos specialitást lehetett venni, például zserbót vagy a sokféle színben pompázó kuglert, mai nevén minyont.
Erre áhítozott olyan nagyon József Attila is versében: „De szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni/ Jó ruhában járni-kelni, S öt forintért kuglert venni.” A kugler nem más, mint a minyon, ám mivel nálunk a Kuglerben lehetett kapni először ezt a süteményt, a nép átkeresztelte.
A két cukrász zseni külföldön találkozott egymással, s mivel Kuglernek nem volt kire hagynia befutott cukrászdáját, meghívta Gerbaud-t az üzlet és az üzem vezetésére. Így költözött Gerbaud Emil 1884-ben Budapestre. Olyan különlegességek köthetők a nevéhez, amit mi igazi hungarikumnak tartunk, például a konyakos meggy, a csokoládé drazsé vagy a macskanyelv. És azon sem lepődhetünk meg, hogy már a múlt század elején szabadalmaztatott egy, a mai nescaféhoz hasonló készítményt is.
Ezeket a süteményeket is és még számos egyéb édesipari terméket is megtanulhat elkészíteni az, aki elvégzi az OKJ-s cukrász tanfolyamunkat. Ki tudja, lehet, hogy egy újabb Kugler vagy Gerbaud-t fog kikerülni a szárnyaink alól?